Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

Petőfi a magyar költök lantján 103 Ha sír takar, te fölfeszíted akkor A bemohult, a süppedt síri halmot, Magas mennyország hogyha rejteget; Az égi bolt kárpitját megszakajtod. S dalolva küzdőd át velünk a százszor Megújuló, próbálkozó tusát, — Míg el nem zenghedd valahára, végre A kivívott szabadság himnuszát! Móra István APOTHEOZ1S. Petőfi Sándor halálának félszázados évfordulójára. (1899.) Háttérben Petőfi érczszobra, mögötte görög stylben épült csarnok, e felirattal: „Petőfi-Ház", párkányzatán Petőfi elhalt kortársainak mellszobrai : Arany, Tompa, Lisznyay, Kerényi, Bérezi, Obernyik, Vajda, Degré, Pálffy Albert, Egressy G., Irányi, Vasváry stb. Szabadság nemtője: fején diadém, fehér redős öltönyben, két keze bilincsben lánczczal összekötve. Sötét van: csak egy csillagfény ragyog a szobor feje felett a magasban, melynek vékony sugára a szoborra dereng alá. Nemtő (tompa, gyászoló hangon): Nem magad estél el: veled együtt szálltak Emléktelen sírba Haza és Szabadság, Kikért éltél; kikért a vérhalált kiálltad, A rombadült ország, szegény Magyarország — A sírt fölöttetek simára taposták.