Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A kortina mögött

86 Petőfi-Könyvtár S hozzám fordulva folytatja: Mért nem hallatja magát a színpadon ? — Csak nem léphetek fel füttykonczertben ? mondám, — mégis, ha valamely alkalmi darab volna, hol okvetetlenül fütyülni kellene, mind más volna! — Meglesz! írok egy darabot, — mondja Kisfaludy, — mindenesetre megfütyültetem barátom uramat a színpadon ! Ugy is lőn. Harmadnapra készen volt a darab. „Mikor pattant, nem hittem volna", (A gyilkos) czimü vígjátéka. Három nap alatt irta s mi három nap alatt elő is adtuk az igazgató óhajtására, mert tovább nem mulathatott Pesten (megyegyülés volt Fehérvárott). Folyt a vig darab jó kedvvel, az igen zsúfolt ház megelégedésére, én a nótárius bárgyú fiát játszottam, ki három kisasszony közül valamelyikbe, de maga sem tudja melyikbe, szerelmes, de bárgyusága miatt nem tudván mást tenni, éjjelenként ablakuk alatt fütyürészett. Itt fütyültem én, még pedig Tankredi operából, „Di tanti palpiti" cavatinát. (Itt Szilágyi Pált alaposan cserbenhagyja a memóriája. Az a vígjátéka Kisfaludynak, amelyben a bárgyú nótárius fiu szerepel, rA pártütők" s a kert alatt való konczert abban történik s ez a darab el is készülhetett három nap alatt, mert a „Pártütők" csak részben eredeti. A Schikaneder egy bohózatából dolgozta át Kisfaludy magyar szinre, beleiktatván a biró s pár falusi paraszt alakjait.) — Nagy csend uralgott, — folytatja Pál úr, —