Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A kortina mögött

84 Petőfi-Könyvtár átöltözködött Eszterházy-ezredbeli gránátos közvitéz (a statisztákat sokszor a katonaság szolgáltatta), ki ostrom alkalmával egy lajtorján akart feljutni a a bástyafalakra, de a hágcsó véletlenül elcsúszott alóla, ő függve maradt és ott kapálódzott a levegőben, s akkor kurjantotta el magát, amiért is Bebek Zsigmond nem halhatott meg, mert a függönyt lebocsátották s a közönség nagy megelégedéssel, de még nagyobb kaczagással távozott." (Ehhez hasonló eset jut eszembe, mely a Lendvay vidéki vendégszereplése alatt történt. Schiller „Haramiáit" adták a vendégművész fölléptével; nem lévén elegendő statiszta, a haramiák egy részét jóképű, hosszuhaju, izmos parasztlegényekből kellett verbuválni. Akadott is vagy négy, akiket maga Lendvay tanított ki, mondván, hogy: amikor elsütöm a pisztolyomat, akkor fölugranak kendtek! Mind bevették a szép szót és Ígérkeztek felugrani, tőlük telhetőleg. De este, mikor Lendvay pisztolya eldördül, egyik — éppen a Lendvay lábai előtt — fekve marad. — Kelj fel, bibast, — sziszegi az amúgy is ingerlékeny Lendvay. A legény nem mozdul. — Kelj fel, haramia, mert mindjárt fültövön ütlek! Nem, ő marad fekve nyugodtan. — Kelj fel, gazember, mert beléd lövök! Erre már megmozdul, nagy hangon mondván: — Már hogy a fütyölő fenébe kelhetnék fel, mikor az üstökömre hágott kigyelmed?