Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Színészkaraván

74 Petőfi-Könyvtár gyalázatosabban tönkretevő segédszinész. De hát ha nem engedték néhakorban játszani, elment a társulattól. Ez hát vele járó szükséges rossz vala. Egyszer azonban megharagudott rá a direktor és kijelentette neki, hogy semmire sem használhatja. Menjen a pokolba. Gyárfás búsul a söntés előtt és panaszolja keservesen a baját Borsosnak, az intrikusnak. — Pedig látod, Gyárfás, tudok én neked egy jó hivatalt Most Székesfehérvárra megyünk, ott kell egy kályhaellenző. — Mi a csoda? — No, azt te nem tudod, hogy mi, de majd én megmagyarázom. Fehérvárott még vaskályhákkal fűtik a színházat és az egyik vaskályha éppen a polgármester ülése mögött van. Már most deszkát, paravent-t nem lehet odatenni, mert elfogja az egész kilátást. De minden okos direktor szerződtet egy karcsú embert, amilyen, teszem fel, te vagy és az ott somfordál előadás alatt a polgármester mögött és felfogja a meleget. Olyankor aztán szóba is hozhat, úgy felvonás közben, egyet-mást és sokat tehet a társulat érdekében. Erre volnál te jó, ha... — Ha? No? Mit: ha? . . . — Ha kiállanád. Mert erre kvalifikáczió kell. — Miféle? — Hát majd kibróbálunk. Estére gyere a „Sánta kakas"-ba. Ott leszünk mi többiek. Ott kipróbálunk. Estére aztán a „Sánta kakas" vaskályháját