Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Színészkaraván

Szinészkaraván 71 Ha azt megteszed, van nálam egy itcze borod, — mondja Veress. Balla pedig indul a karmester lakása felé. Éppen ebédnél ül. Nagy tál rizskása aprólékkal gőzölög előtte. Balla illő reverencziával meghajtva magát, búcsúzni jött, — úgymond, — már nem szinész, megy haza Borsodba megyei hivatalnoknak és átveszi az ősi domínium kormányzását. (Nagyot nyelt utána. Egyrészt a hazugság miatt, mert Borsodba se ment, oda való se volt, dominiuma meg éppen nem volt, másrészt az aprólék csiklandozta az inyét.) Valaschegg fölkelt és leültette vendégét. Kezdte respektálni. — Azonkívül, — mond Balla, — volna egy fényes üzletem, amelyet önnel szeretnék megcsinálni. Érett ész és praktikus ember kell hozzá. Garantálok ezer forint tiszta hasznot belőle. A karmester szemei villogni kezdtek. — Mondja barátom, mondja! — Bocsánat, még nem ebédeltem, előbb megebédelek, aztán, ha ráérek, majd visszajövök, és esetleg megbeszéljük. — De, de . . . dehogy megy el, ebédeljen velünk, aztán majd megbeszélhetjük. És leültek ebédelni. (Az itcze bor már az enyim, — gondolja Balla.) Ebéd után jelentik, hogy a delizsáncz már jön.