Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

58 Petőfi Könyvtár Erről a művésznőről beszéli Szigeti József azt a csodálatos dolgot, hogy ünnepeltetése, a rajongó lelkesülés, amelylyel körülvették, annyira a szivébe véste nemzetünket, hogy egy uj szerepet tanult be hálás viszonzásul, a Hunyadi László Erzsébetjét, még pedig magyarul. Erkel Ferencz az ő bámulatos hangjára szabta azt a nagy nehézségű és kiváló virtuozitást kivánó áriát, melyet ma is „Lagrangeária" néven ismernek a zenészek, s melylyel valóságos furórét csinált, ahogy abban az időben nevezték. A szinház hálából neki ajándékozta a Szilágyi Erzsébet fényes és drága jelmezét, azonkívül emlékét az irodalom is őrzi, mert Lévay József egész füzér költeményt irt hozzá. Vele történt meg az is, hogy Madridban vendégszerepelvén, Fernan Numez herczegasszony — a spanyol királynő előleges beleegyezésével — estélyre hivta magához a világhírű művészasszonyt. A spanyol hidalgók nejei pedig kijelentették a herczegasszonynak, hogy királynő ide, királynő oda, de ha Langrange ott lesz, ők nem jelennek meg az estélyen! Pedig ennek csak ötven esztendeje. Vagy azt hiszitek, hogy ma nem történhetik meg az ilyen? Maga a jótékonyság volt ez az asszony. Annyi rejtett könnyet szárított fel, s annyi szegényen segített, hogy nagy jövedelmei egy része erre ment el. Mégis milliomosnőül halt meg. Jut is, marad is. A jótékonyságról szólva, könnyű azoknak jótékonykodni, akik ezreket kapnak egy föllépésért.