Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi kortársai

54 Petőfi Könyvtár gondolatját, hanem mennél hamarább komédiákat foglaló magyar könyveket szerezvén, az itten mulató magyar nemes ifjúságot arra birá, hogy a németek közt is magyar nyelvünk dicsekedne és magyarul játszana. Meg is történt ez már kétszer. Az első játék húsvét harmadik, vagy húsvét után való nap, amelyben is sok körül-belül nemesi renden kivül még a kassai kerületbeli comissárius Szent-Iványi úr ő ecczellentiája a szepesvármegyei, szepesvárallyai püspök méltóságos gróf Révay úr ő nagysága a alkáptalannal együtt jelen lenni méltóztattanak. Melyet is egy német komédia meg nem nyerhetett. Oly jelesen mene pedig véghez ezen magyar komédia, hogy mindenektől az örömkiáltást jelentő tapsolás nagy harsogással hallatszott, ahonnan következett az is, hogy másodszor is pünkösd után való nap sok-sok idegen uraknak jelenlétekben produkáltatnék. Hogy pedig azt is megtudhassa az úr, micsoda játékot játszottanak és az ezért esett fizetést - mire fordították ? íme egy azt megtanító jelentést is nyomtatásban levelembe zárva küldök. A komédiát jelentő czédula a következő : „Szomorújáték, Konstantinus vagy Konstantinusnak Leo római császár Artémiuszszal, a Romanos fiával való elcseréléséről. Beszélgető személyek: Konstantinus, Artemius neve alatt ... LA. Romatius, az ország gondviselője ... O.I. stb." A nevek nem lévén kiirva, ma nincs érdeke a találgatásnak. Tény az , hogy 1789-ben Lőcsén