Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi vándorlásaiból

26 Petőfi Könyvtár hogy: — „Az úristen éltessen mindnyájunkat, de kiváltképpen urambátyámat! Vivát!" Nagyot kurjantott rá a lakmározó sereg, aztán elcsendesült, hogy várja a többit. Petőfi pedig absolute nem volt tovább-beszélő kedvben. Nem volt más hátra, mint-hogy a jó barát rántsa ki megint, aki is felugorván, igy folytatta: „Amely jókivánathoz én is teljes szivemből csatlakozom. Vivát!" Ami által be volt töltve a támadt nagy csöndesség, és lőn ismét nagy „vivát!" Sa publikumnak kénytelen-kelletlen be kellett érni e kurta oráczióval. Alig várta aztán Petőfi, hogy kiszökhessék, a falu szépeivel tréfálni, addig, ameddig kocsira nem ültek. — Mikor aztán elindultak, visszanézve így szólt: „Engem úgyse, nem térek be, ha tudom, hogy megdikczióztatnak!" Rektor urambátyám pedig most is lelkesülve beszél Petőfiről, csak azt fájlalja, hogy egy kissé kurta volt az orácziója.