Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

Petőfi színészversei

14 Petőfi Könyvtár Ha meg nem teszszük azt, A mi föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Színészek nem vagyunk! Ez a „Szinész-dal" a „Nemzeti Színházi Zsebkönyv" 1845-ik évi füzetében jelent meg. Keserű tapasztalatait a színészetről már „Levél egy szinészbarátomhoz" czimű 1844-ben irt költeményében pengeti először. Ez a vers is a „Nemzeti Színházi Zsebkönyvében jelent meg először, amely zsebkönyvben még két más költeménye is van: „A tintás üveg", mely Megyeri ismert kalandját mondja el, s a föntebb idézett „Szinész-dal". Maga a „Levél" egy ismeretlen és valószínűleg költött személyhez szól. Havas Adolf, az 1894-iki Athenaeum-féle Petőfi-kiadás interpretátora ezt írja felvilágosításul és magyarázatul a költeményhez: „A tolnamegyei Ozorán avatták be a színészetbe, miután Somogyot, Tolnát, Veszprémet bebarangolta. Az említett helységben Sepsy Károly igazgatása alatt egy hat tagból álló színtársulat nyikorgatta a Thespis szekerét. Petőfi hozzájuk szegődött s Rónai név alatt velük faluzgatott három hónapig, amíg végre a sok nyegléskedést s társainak kicsinyes huzavonáit megunta. „S tapasztalásom nem volt olyatén, Mely kedvre hozta volna lelkemet. Kényért keresni színészek leszünk, Nem a műrészét szent szerelmiből, S haladni nincsen semmi ösztönünk.