Váradi Antal: Petőfi könyvtár 19. Az elzárt mennyország (1910)

A vándorlás utolsó évei

116 Petőfi-Könyvtár a főjegyző rájuk förmedt, hogy megint szégyent akarnak hozni a fejére ? ímhol, most ment el egy magyar színtársulat, amelyet csakhogy suppon nem kellett kivitetni, olyan csunyául megbuktak. Végre is Szilágyi Pál csak azzal birta rá a haragos protonotáriust, hogy balsiker esetén pandúrokkal kérte magát és társait a városból eskortéroztatni. Ez a nagy elbizakodottság imponált a főjegyzőnek s az első előadás (a „Szevillai borbély" előadása) fényesen rehabilitálta a magyar színészeket. Tudvalevőleg akkor Temesvár egyik főfészke volt a német színészetnek Sokáig is az maradt. Kétszeresen kényes kérdés volt tehát a másik magyar társulat esetleges fiaszkója. Ha ez is megbukik: Temesváron még elő sem szabad hozni a magyar színészet nevét. Azonban másképp akarta a gondviselés. A Szevillai borbély diadala egyszerre megalapította a magyar színészet becsületét, melyet egy-két ripacs-trupp eljátszott. Ott akarták őket tartani hónapokig. Persze, nem maradhattak, mert a kötelezettség tovább szólította őket. Szilágyi azonban nem álhatta meg, hogy a főjegyző urat meg ne kérdezze: „Készen vannak-e a pandúrok?" Innét, hogy a télre a fentebbi ajánlatot kapták. El nem fogadhatták azonban, s így a város minden kitelhetőt megtett, hogy kedves emlékkel távozzanak. A megye főjegyzője kétszáz forintot adott át ajándékul a megye nevében, ezekkel a szavakkal : — A magyarok istene vezérelje önöket pályájú-