Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

Petőfiről és mestereiről 15 költőnk, a magyar szabadság egyik megváltója is, Petőfi, midőn szerelmeért életét igérte oda, a szabadságért pedig szerelmét is föláldozta, melyben már odaadott élete is benne volt. Mindene ez volt: szerelme és élete; mindezt odatette a világszabadság nagy oltárára égő áldozatul, épp úgy, mint ahogy a Golgothán odatette végtelen emberszeretetét és életét a lelkiismereti szabadság nagy megváltója, Jézus. S bár mindkettő igen jól tudta, hogy valódi hasznot az ő nemes áldozatukból a buták húznak, kiknek sorsa földi éden, a hitványak, kik aztán az ő áldozatuk nemes mezébe öltözködnek, de haszna lesz ebből az egész emberiségnek is, mert elvesző hitét újból visszanyeri s erőt nyer arra, hogy küzdjön és bizva bizzék. S azt mondom az írással: „Akinek füle van, hallja!" és ne botránykozzék meg azon, hogy párhuzamot vonok az Ember fia és Petőfi között, midőn a hite két nagy bajnokát, e két nagy szabadsághőst együtt ünnepelem. II. Szegény s alacsony volt az Üdvözítő származása : „—sem királyi házban, Sem Friss-palotában" — nem ringatták bölcsőjét, mert hiszen még csak bölcsője se volt: a boldogságos anya jászolba fekteté szive magzatját. íme újra a lángész kelet-