Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Szerelem átka

172 Petőfi-Könyvtár viszonyban voltam, Orlayékról és a Petőfiné második családjáról általában, de ezek távol vezetnének voltaképi tárgyamtól, mely a czimben jelezve van. A „Szerelem átka" hogy áll mindezzel összefüggésben? Megmondom hát. II. Nem tünt-e föl a Petőfi-kutatóknak, hogy a Júlia házasságát oly konokúl ellenző Szendrey Ignácznak feleségéről semmi emlékezés nincsen. Nem igen emlékezem rá, hogy családi neve is föl volna jegyezve valahol. Az irodalomtörténetben két emlékezés van róla — tudtommal — mindössze: egyik Szana Tamásé, ki Szendrey Júliáról irt könyvében azt mondja, hogy Szendreyné sirt, midőn Szendrey kiadta az utat vejének és lányának, a másik Petőfié, ki Debreczenből 1849 január 7-én ezt irja anyósáról Aranyhoz irt levelében: „Napam is haza fog menni, mert tennap úgy összevesztünk, hogy csaknem pofozásra került a dolog, sőt ennél is többre." Ha Júlia lelki tulajdonságainak eredetét keressük, okvetlenül anyjára kell pedig mennünk. Szendrey Ignáczot, a megtestesült gyakorlati, prózai lényt igen sokan ismertük, — ő tökéletes ellentéte volt mindennek, ami költői, aminek a képzelettel csak némi összeköttetése is volt. Júlia tehát költői lelkét, képzeletét, romanticismusát nem örökölhette tőle, sem olvasmányaiból nem meríthette. Az absolut prózai nő képtelen bármiféle magasabb szárnyalásra, sőt az ilyenféle olvasmányok iránt nem is érdeklődik. Ki volt tehát e nő, kitől Júliának örökölnie kellett szép lelke fényes tulajdonságainak egy részét? A kulcsot e talányhoz én olyan valakitől nyertem,