Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)
Szerelem átka
168 Petőfi-Könyvtár elől. Forradalmi okmánygyüjteményemben megvan 1849 augusztus 21-érői kelt útlevele, melyet a biharmegyei alispán állított ki számára, már ekkor mint polgári ruhában levő tanitó utazik Erdélybe s ott Marosvásárhelyre, hová az enyedi püspöki család menekült. Itt aztán beállott gyakornoknak az újonnan felállított törvényszékhez, hol a magyarul, németül és románul egyenlő tökéletesen beszélő és író, gyönyörű kézirású ifjú jogászembernek nagy hasznát vették. De nemcsak a hivatal vette hasznát, hanem a bujdosók és kompromittált hazafiak is. A nyomozó levelek, idézések az ő és a két Kakucsy-testvérek, szintén volt honvédtisztek kezén mentek keresztül. Csudálatos dolog, hogy amig ők voltak ott, alig lehetett egy-egy följelentett embert ott megtalálni, ahol a sok spitzli bejelentette. Vagy sohasem ott keresték, vagy valaki előre értesítette a följelentetteket, vagy meg éppen az történt velük, ami az ákosfalvi székelylyel és a gerendi pappal, Nagy Lajossal, hogy mikor a kétfejű sasos idézőlevéllel beállított a vásárhelyi hivatalba, onnan egy igen goromba úr elkergette, hogy itt ne alkalmatlankodjék; — az egésznek az volt a vége, hogy 1850-5l-ben Marosvásárhelyt nemigen volt szerencséje a följelentőknek és hurokra nem került bujdosó, pedig a környék hemzsegett tőlük. 1849 október közepe tájt Kacziány Nándor a nagy piaczon ment fölfelé hivatalába. Reggeli idő volt és heti vásár. A fehérharisnyás székelyek ott állottak szekereik mellett, ki szúszékot, ki kukoriczát, ki lencsét, ki egyebet árult. A lassan ballagó hivatalnok egyszerre csak megdöbben és erősen szemügyre vesz egy fiatal székelyparasztot. A vele egyidős székely is szembe néz vele. A hivatalnok lehajol a zsákok mellé s belemarkol a kukoriczába, mintha azt próbálgatná, majd halk, de sürgető hangon igy szól hozzá:
