Kacziány Géza: Petőfi könyvtár 18. Petőfiről és mestereiről (1909)

Petőfi

12 Petőfi-Könyvtár bitófájától, vagy a bujdosás keserveitől s az elnyomatás korának tébolyító kínjaitól. Csodás tüneményként jött és úgyis ment el, rövid ragyogása vakitó fényét hagyva az emberiségnek, szeretetét nemzetének, szelleme kincseit nyelvünknek, emlékezetét mindnyájunknak. S a hit megnyugvásával mondhatjuk róla: Az Ur adta, az Ur elvette, áldassék érte az Urnák szent neve. I. A lángész keletkezésének csodás törvényét emberi véges elme soha ki nem fürkészheti. Foglalkoztatta ez a mi lángelméjü költőnket, Petőfit is, k\ Shakespeare \\\. Richárdjáról irt bírálatában (1847) szintén felveti a kérdést, anélkül, hogy meg tudna rá felelni. Hogy jut ahhoz a stratfordi gyapjukereskedő, hogy a házas nyoszolyája mellett álló bölcsőbe a világ legnagyobb drámaíróját helyezzék belé a komoly múzsák s neki, ki fiából jóravaló üzletembert remélt, meg kellett érnie azt, hogy fia, Shakespeare Vilmos ifjúkorában világgá menvén, vándorszínész-társulatoknál hányódik-vetődik, majd megnyilatkozik lángszelleme és egymásután tárja föl lelke gyöngykagylójának legnagyobb ékességeit, Romeot, Hamletet, Macbethet, Leart, Othellot, Coriolanust és azt a sok csoda-alkotást, melyekkel a világot megajándékozta. Csoda-e, ha ujabban,