Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J1 Hivebb légy hozzá, mint hozzám valál, Ne ámítsd őtet szerelmeddel, Megbüntet a szerelem istene, Ha hozzája hütelen leszel. Hogy feledni tudj, ne nézz a Holdra, Mert fájdalmimat látod benne ; Pedig óhajtom, hogy te ne tudnád, Mily nagy érted szivem keserve. (Mötz, 1850 ápr. 12.) MAGYARHONNAK HŰ LEÁNYI . . . Magyarhonnak hű leányi halljátok, A távolból hogy mit szólok hozzátok: Annyi száz meg száz hazafi nevében Szép lelketek, hű szivetek tisztelem. Adjon Isten számotokra minden jót, Boldogságot, ti reátok fordulót, Apadjon ki bánatotok tengere, Örömgyöngyöt szedjetek a medribe'. A rideg tél után jön a kikelet, Virág nyilik, madársereg dala zeng; Hosszú ború után jön a szép derű, Bús napotok régi fénye felderül. A magyar fi csak magyar lányt szerethet. Magyar leány sem szerethet egyebet, Megáldja az Isten azt a szép hazát, Melyet szeret fia s lánya egyaránt.