Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J87 Vért kivántál s véreid nem irtóztak Véröket s éltöket adni érted. Zászlóinkon e szent szavak ragyogtak: Élünk vagy sírba szállunk bár, véled! Másfél éves élet s halál harcza közt Elfolyt annyi ezer hived vére ; Te meghaltál és rabbá lettél hazám, Bilincs lőn a szabadságharcz bére. Megszülettél s meghaltál, rád fujt az Enyészet irtóztató szele. Ott nyugosznak szent harczosid tevéled A rab haza földjébe temetve. És én megmaradt s száműzött harcosod, Messze sóhajtok sorsodért hazám, Korán sírba döntött ifjú szabadságod Másodévi születése napján. Míg te szenvedésektől lenyomva nyögsz, Addig keblemben a bánat vésze dúl; Csak te volnál boldog, bármit szenvedek Én édes hazám határain túl. (Mötz.) HÓFEDETT TETEJŰ . . Hófedett tetejű havasok aljában, Leheveredvén egy zöld domb oldalában, Tavaszi langy szellő lengedez mellettem, Madarak dalolnak körültem s felettem.