Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

58 Petőfi-Könyvtár SZŐKE KIS LÁNY . . . Szőke kis lány, szép galambom. Rózsák nyílnak két orczádon, Mint tiszta ég, szemed oly kék, Szerelmed lánglobogva ég. Piros orczád rózsás éltem, Mennyországom kék szemedben, Szerelmedben boldogságom Szinről-szinre ekként látom. Virágszálam, gyöngyvirágom, Engedd orczád megcsókolnom; Te vagy az én drága kincsem, Rajtad kívül semmim sincsen. (Ókér, 1848.) BORULT AZ ÉG . . . Borult az ég, eső esik, A szeretőm halva fekszik; Eső-könnyel sirat az ég, . . . Hát én érted hogyne sírnék ? ! Temetésre harangoznak, Leszegezik koporsódat; Megálljatok, . . . utoljára Hadd nézzek hervadt rózsámra!