Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

Petőfi-Könyvtár SÍR A RÓZSÁM . . . Sír a rózsám keservesen, Hogy én katonává lettem; Ne sírj rózsám, ne ejts könnyet, Hogy a jó Isten áldjon meg Tégedet! Rózsa-piros a két orczád, De a könnyek megsárgítják, Falevele, ha megsárgul, Fájáról az aztán lehull Rendesen. Ne hervasszon hát a bánat Téged, kedves virágszálat; Még ne hullasd könnyeidet, Azokra szükségem lehet Nem soká. Áztat, hogy én árva vagyok, Kedves rózsám te jól tudod, Apám, anyám nincsen nekem, Ki, ha halok, könnyet ejtsen Érettem 1 Azért mentem katonának, Szüksége van rám hazámnak; Megóvjuk a szabadságot, Nem hordunk ezután jármot Nyakunkon. Hí a haza, én már megyek, Tőled rózsám búcsút veszek; Szabadság téged megvédünk, Vagy pedig ott elvérezünk A csatán.