Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István versei 1844-1849.

42 Petőfi-Könyvtár Állj ki, bátyám, te a síkra' . . . Végzetünk könyvében írva Hogy te a menny s földet bejárd,... Én reám vár tagló és bárd. De ha lelked megvagdalják, Szived vérben-fagyban hagyják, Bekötözöm sebeidet, S fölmelegülsz szivem felett. (1845.) HIDEG SZÉLLEL . . . Hideg széllel elegy jeges eső esik, Hallom, hogy angyalom nagy-betegen fekszik, Hát ha két akkora jegek hullanának, Nem mennék-e én el megnézni babámat? Pejlovam nagy vérű, annak neve Tüzes, Tüzes pejlovamnak háta dagadt, sebes. Fáj a hátad lovam, szorítja a nyereg, Nekem is fáj szivem, hogy angyalom beteg. Te szenvedj gazdádért, én meg angyalomért! Ha eljutunk oda, majd megadják a bért: Lesz neked ott szénád, abrakod bőséggel, Én meg csókot kapok forró öleléssel. (Kunszentmiklós, 1845.)