Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

Petőfi István versei 31 versre ok volna elég. Egyrészről az a kemény küzdelem, melyet kedveséért vívnia kell, majd a felesége elvesztén érzett epesztő bú, másrészről a magyar alkotmányosság csatái, vereségei és diadalmas előnyomulása, végtére a folyton szemei előtt elterülő gyönyörű puszta; mindez már nem készti dalra. Eltekintve pár alkalmi verstől, Petőfi István 1858 őszén megszűnt költő lenni, hogy csak becsületes, szorgalmas gazda legyen. Oda jutottunk, ahol Petőfi István költészete elemzésének elején voltunk. Petőfi István lelkében igenis volt költészet, elvétve akad egy-egy csinos dala is, de jelentékenyebb alkotó képességgel nem dicsekedhetik és versei a maguk összességében eszthetikai szempont alá nem vonhatók. Összegyűjtésükkel csak a kegyelet adóját róttuk le, nem Petőfi István költői érdemei, hanem Petőfi Sándor derék, rokonszenves öcscse iránt. III. Petőfi István itt közrebocsájtott verseinek legnagyobb része most lát először napvilágot. Kötelességemnek tartom tehát beszámolni, honnan közlöm a verseket. Főforrásaim két, a Petőfi Múzeum birtokában lévő eredeti verses-füzet kézirat. Az egyik 1851-ből való és Versek és hadjáiati s úti jegyzetek czimet