Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

Petőfi István versei 23 1864-ben Zoltán, mint hatodik osztályú gimnázista megbukott Pesten a piaristáknál, ő vette kezébe nevelését. Mivel Zoltán azt mondta, hogy a gazdasági pályához van kedve, lehozta Csákóra, hogy a gyakorlati évet az ő oldalán töltse el, aztán majd Óváron vagy Keszthelyen tanuljon. Őszre azonban Zoltánnak kedve kerekedett a gimnáziumot tovább folytatni, elvitte hát Szarvasra. Itt Zoltán hamarosan újra a könnyelműségre adta magát s 1865 április 25-én egy csapat vándorszinészszel megszökött. Petőfi István utána eredt és Mezőtúron utóiérvén, haza vitte. Zoltán szökése és újra visszatérése még többször ismétlődött. Iskoláit nem végezte el, hanem 1869 nyarán kitört rajta teljes mértékben a tüdővész. Petőfi István és Szendrey mindent elkövettek megmentésére, egymásután küldték a Császárfürdőbe, Roznauba, Meránba és Gleichenbergbe. Későn volt. 1870 november 5-én Petőfi István a következő táviratot kapta Pestről: „Zoltánunk ma reggel 6 órakor elhunyt. Temetése holnap délután 4 órakor. Szendrey." E haláleset után nagyon elcsöndesedett Petőfi István. Vezette a gazdaságot, olvasgatott történeti és gazdasági munkákat, de pusztájáról alig mozdult el. A hatvanas években még sokszor megfordult a fővárosban, most már évekig nem lehetett itt látni. Barátaival pipa és bor mellett még szívesen elbeszélgetett, de a zajosabb mulatságoktól már tartózkodott. Valóságosan félve bujt el minden alkalom elől, mikor őt neveért ünnepelték volna. Azt