Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

216 Petőfi-Könyvtár És ha czélt ért, majd megtudom, — Mert ez lesz lelkem bére! — Leszállok a sötét pokol Mélységes fenekére: Föllázítom az ördögök Ifjait és öregét, Az elátkozott lelkeket S alvilág minden szörnyét. Szerelmetek, boldogságtok Zavarjuk minduntalan, Hogy ti is, mint én, legyetek Oly szörnyű boldogtalan. Egy rém üldöz majd éjt-napon, Minden lépten és nyomon: Az én lelkem, amiért hogy Földúltad boldogságom. S ha czélt nem ér a kisértő, Lelkem éjjel fölkeres, Ajkaidra száll és tőled Újra üdvözülést esd. Mert csak tőled, más senkitől Üdvözülést nem nyerhet. Tégy boldoggá engem s téged: Ne add másnak szerelmed! (1858 júl. 13.)