Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

Petőfi István

18 Petőfi-Könyvtár Minden szabad idejét tanulgatva, olvasgatva töltötte, úgy, hogy börtönét, mint egészen művelt ember hagyta el, akinek nemcsak magának vannak költői hajlamai, hanem képes élvezni és ismeri is a világirodalom nagy remekeit. Ekkor tanult meg francziául is. 1856-ban megnyílt tömlöcze, de még egy évi utólagos katonai szolgálatra rendelték Brünnbe. Szendrey Júlia, ki fogságában is főtámasza, ugyan folyamodott érte, hogy ez évet engedjék el neki, de csak azt sikerült elérnie, hogy 1856 őszén pár hetet Pesten tölthetett István. Gondolhatni, hogy Petőfi István alig várta, hogy megszabaduljon a műveltségének most már annyira meg nem felelő környezetből. 1857-ben a Vasárnapi Újság több versét hozza és a még mindig Petőfi-lázban lévő irodalom kellemes várakozással fordul a nagy költő öcscse felé. 1857 május végén engedték haza. Szabad lett, rémségesen szabad, mint maga mondta, de nem tudta, mihez kezdjen. Szendrey Ignácz és Horvát Árpád ugyan tárt karokkal fogadják, de önérzete tiltja neki, hogy terhükre legyen. Amig jobb foglalkozás nem került számára, másolásból élt, három hónapig Czimmerman Samu ügyvédi irodájában dolgozott. Másolónak igen alkalmas volt. A hajdan oly rendetlen irású ember u. i. a börtönben megtanult gyönyörűen írni. Valóságos élvezet látni finom, szinte nőies betűit, melyek meglepően hasonlítanak a bátyjáéihoz.