Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi-Könyvtár Úgy szeretném hallani már A kis dalos pacsirtát. Csevegni a víg fecskéket. Kelepelni a gólyát; Suttogni az esti szellőt, Mennydörögni az eget, S látni, mint hasítja ketté A villám a felleget; Közeledni a vad vihart, S terhes felhők szakadtát, És utánuk a napvilág Vigaszt intő mosolyát; Látni, mint reng a délibáb, A rónák szép tündére, S mint hullámzik az aranyos Búza-kalász tengere. Jönne már a tavasz s a nyár, Csak jönne már szaporán, Bizonytalan sejtelem bánt: Utolsó lesz ez talán. S ha úgy volna ? . . . Isten neki! . . Vigasztalná lelkemet, Hogy még egyszer mindent láttam, S hallottam, mit szeretek. Hadd jönne el aztán az ősz Vad romboló kezével, Engem is siromba lökve Az utolsó levéllel