Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

186 Petőfi-Könyvtár Avagy talán tekintetem Nem árult el engem rég, S szemeimben a tűz fénye, Mely szivemben érted ég? Te vagy az én napvilágom, Te vagy lányka, egyedül, Körületted forog lelkem, Mint a föld a nap körül. Tavasz van az én szivemben, A szerelem tavasza, Hidd el, ősz nem jő rá soha, Mely virágit hervassza. Érzelmeim virágait Koszorúba kötözöm, S harmat gyanánt, — ha nem szeretsz, Könnyeimmel öntözöm. Ha nem szeretsz ! . . . szivem vére Lassan, lassan lepereg, S ha szeretsz, tán — boldog Isten 1 . . . Örömében megreped. (Dános, 1858 márczius 1.) PIROSAN KÉL . . . Pirosan kél, pirosan száll le a nap, Vérzik szivem barna lányka miattad ; Dobogása halk, kesergő gyászzene, Halvány szinem, Nagy fájdalmam, Nagy fájdalmam gyász meze.