Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1857-1858.

Petőfi István versei (J181 Menjetek, menjetek !... bármily gyorsan szálltok, Utolérnek testvér s szülői áldások, Mint az alkony előtt Nap piros sugári a távozó felhőt. Boldogság közepett a hazát s szent nevét Imába foglalva ajkitok rebegjék, S mint a Vesta szüzek, Ápoljátok éltét honszerelmi tűznek. Az én életem, mely sötét volt, mint az éj, Körötökbe ime világosb szint cserél, De nem is csodálom : Fölöttem is egy nap, körültem is három. Közben legyen mondva . . . jót értem kiállhat? Szivemnek ennyi fénysugár meg is árthat; S majd mitévő legyek? Távozom, mint az éj, ha a nap közeleg! — Arczotok rózsáit hagyjátok szemlélnem, Lelkem hadd fürödjék szemetek fényében, Mint a dűlőfélben Álló fűzfa ága a patak tükrében. Ragyogjatok reám, mosolygjatok felém, Mint kopár sziklára a nap, midőn lemén ; S egy ilyen pillanat Visszavarázsolja szép ifjúságomat. (Dános, 1857.)