Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J155 Halvány hold, halvány lány! Egyenlő sorsotok: Azután epedtek, Akit nem bírhattok. Hadd el ábrándképed, Jó leányka, hadd el: Lesz, ki mint virágját, Hü keblére tüz fel. (Pest, 1857.) HEINE UTÁN. I. Sírtam, álmomban sírtam én, Sírban fekszel, azt álmodám ; Fölébredék s még akkor is Könnytől nedves vala orczám. Sírtam, álmomban sírtam én, Hogy elhagyál azt álmodám; Fölébredék s keservesen Sírtam soká még azután. Sírtam, álmomban sírtam én, Hogy még szeretsz azt álmodám ; Fölébredék s könnyeimet Sebes záporként hullatám. II. A halál a hűs éjszaka, Tikkasztó nap az élet, Alkonyodik, álmos vagyok, A nap erőtlenné tett.