Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J147 Gyakran mintha hallanám is Édes, nyájas hangodat, Melynek bűbájos zenéje Szivem fenekéig hat. Kedvesebben, mint anyámnak Régen elhangzott dala, Amidőn még meleg keblén S karjai közt ringata. A távolság válaszfalán Keresztül tör képzetem, Mint a napnak sugarai Köd s homályos fellegen: Gondolatim aranyszálak, Sugarai lelkemnek, Melyek a nem régen-múltba Lányka hozzád vezetnek. (Brünn, 1857.) ÁNGYOMHOZ. (Levél.) Kilőtted a nyilat, Szivemen talált, Sugallata, vére, Verése elállt. Húzd ki a nyílvesszőt, Vagy lőjj még egyet: Add vissza, vagy vedd el Az életemet. Mért e kegyetlenség, Honnan érdemlem, Hogy játékszeredül Választád szivem ?