Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

134 Petőfi-Könyvtár Legyen puszta a természet, Puszta, mint az én szivem, Mit vadonná alakított Nem viszonzott szerelem. De, mit beszélek? mit kivánok? Foglald helyed józan ész; Maradjon szép a természet, Ne érje azt semmi vész. Hadd lássam a virágokat, Mint virítnak, hervadnak; S amit eddig még nem tudok Tán feledni tanitnak. (Brünn, 1857.) HULLÁMZOTT A TENGER . . . Hullámzott a tenger, Hányta a hajót, Majd kétségbe ejté Már a kormányzót. Végre megfeszíté Minden erejét, S legyőzte a vihart, Hullámot, veszélyt. Vihar után pihen A kifáradt szél! Mozdulatlan áll a Hajó s vesztegél. (Brünn, 1857.;