Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1856-1857.

Petőfi István versei (J123 Közel vagyunk, nosza rajta! jó lovam ! . . . Galambomnak, tudod, hogy rád gondja van; Kipihenünk és arczom is kipirul, Tüzes csókjait ha szedem ajkirul. (Brünn, 1857.) TÖBB EZREDÉVES . . . Több ezredéves már a tavasz, Mégis mindig ifjú és szép az; Szerelmet lehel langy fuvalma S ékes a virágkoszorúja. Zordon tél hányszor nem követte, — S koszorúját mindig széttépte; De mindannyiszor újra virult, Újra éledt, újra fölvidult. Eltűnt életem ifjúsága, Lombja fonnyad, szárad a fája; Várom az őszt, a rideg telet, Mit föl nem vált már több kikelet. Van éltem fáján még egy zöld ág, Szerelmem rajta piros virág; Levelei: szebb emlékeim . . . Harmatcseppek rajta könnyeim. (Brünn, 1857.)