Bajza József dr.: Petőfi könyvtár 17. Petőfi István versei (1909)

1849-1852.

Petőfi István versei (J105 Bajtárs! egy sziv és lélek legyünk, Ameddig csak a földön élünk, Osszuk meg az örömöt, bút; S ki előbb meghal kettőnk közül, Testvérléleknek szeretetből Nyújtson az pálmakoszorút. (Oldesloe, 1851 márczius 20.) SÜRÜ JÉG MEGY . . . Sűrű jég megy a Dunán, Kiszedték a hidat; Által kéne mennem, mert A galambom hivat. Jaj, ha át nem mehetek, Elvesztem az eszem, Vagy ha azt nem, bizonnyal Megreped a szivem. Én Istenem, teremtőm ! . . . Szánj meg engem, kérlek, Hogy befagyjon a Duna, Küldj oly hidegséget. Küldjél bár mily hideget, Soh'se törődj vélünk: , Ha mi egymást öleljük, Úgy is majd megégünk. (Pétervárad, 1852.)