Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

IV. A rejtvények nagymestere

A negyvenes évekből 51 érzésnek semmi köze nem volt. Egykor jól beszéltem magyarul és kedves olvasmányom a „Fanny hagyományai" volt. Nos, „Fanny hagyományaiban talál ön, kedves Puki úr, olyan kitételeket, amilyenek a mai irók munkáiban előfordulnak? Puki úr összeránczolta a homlokát és fontoskodva mondta: Mindennek az a nyomorult P. Horváth az oka . . Nem ismerem az említett urat Lehetetlen! — kiáltott fel szenvedélyesen Puki úr. — Azt a púpos piperkőczöt ne ismerné, aki mindig a szalon-dámák kegyét keresi és boldog, ha egy gróf nevét kiejtheti a száján? . . . Tehát ő mindennek az oka. Ujabban már talányaimmal sincs megelégedve, mert néhány népdal bevezető sorát adtam fel rejtvénynek. Csúfolódva kérdezte tőlem, hogy talán juhászbojtároknak szerkeszti-e ő a lapját? De mi irók nem hagyjuk magunkat. A népé a jövendő. Habár — mormogta elcsendesedve, — magam sem tudom, hogyan? Tizenhárompróbás becsületszavamra, a nép nem ismeri a betűket. Az öreg hölgy figyelmesen hallgatta Puki úr tüzes előadását, bár látszólag azt nem igen értette meg. Az illatszeres üveget szagolgatta, mig Puki úr széles vállával és görbe lábaival két hosszú lépést engedett meg magának a lakosztályban. — Puki úr,ön nagyon heves ember! — mondta az öreg hölgy. — Puki úr, önnek nem szabad 4*