Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

III. A negyvenes évek

40 Petőfi-Könyvtár tozott. Aki mennyit akart, annyit hasított ki magának a haszontalan földterületből. Hiszen az mindegy volt, hogy kié a föld a telekjegyzőkönyv kimutatása szerint. A valóságban a föld a vadmadaraké és a vadon élő bujdosóké volt. Póruljárt volna az a földesúr, aki a tulajdonjogát a nádasban érvényesíteni akarván, csak a neki tetsző embereknek, a magukat írással igazolni tudóknak engedi meg a letelepülést. De hát egyelőre erről nem volt szó és a virágos nádasban, amely enyhén lengett a tavaszi szélben, mint valami mesebeli rengeteg, nyugodtan költhetett a vadmadár és bujdoshatott az ember. A negyvenes években bizonyos változás történt a nádasvilág addigi rendjében. Egy tavaszon kőmivesek jelentek meg a Kócsag-szigetnek nevezett nádas-részen és restaurálni kezdtek egy ott levő, félig összeomlott kolostort. A romoknak akkoriban egy százesztendős vén zsivány, fiatalságában Virág Marczi néven elhíresült lókötő volt a lakója. A nyugalomba vonult betyár napokig keringett a Kócsag-sziget körül, mint a fészkéről felriasztott vadrucza, amig vissza mert térni a téglarakások közé. A grófi tiszttartó, aki az építésre felügyelt, így szólott az öreg emberhez: — Ezentúl a gróf úr fog itt lakni Kendnek, Virág, a faluban jelölt szállást és ellátást. Az elvadult ember ijedten tiltakozott a falusi szállás ellen és nyomtalanul eltűnt a szigetről, a kócsagokkal és gémekkel együtt utazván uj, csöndes tájak felé-