Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

III. A negyvenes évek

38 Petőfi-Könyvtár között. A megyei határok, amelyeket a térképek akkor is, ma is megjelöltek, csupán a papiroson voltak meg. A nádasnak nem volt határa, a nádasnak nem volt vármegyéje. Három-négy vármegye mondhatta a magáénak a parancsolási jogot az ezeresztendős nádasban, voltaképpen pedig egyik se parancsolt többé ottan, ahol a nádvilág kezdődött. De hát igy volt az századok óta, pedig egynémeiyik régi királynak ugyancsak sok gondot okozott az a mindenféle veszedelmes népesség, amely itt búvóhelyre talált. A pogány magyarok oltárai és temetői helyén rabló besenyők zavarták az országrész közbiztonságát a nádas környékén. A királyok rájuk mentek hadaikkal, de a véres ütközetek nem javítottak semmit a közállapoton. A nádas, amelynek terjedelme hozzávetőlegesen csaknem egy tizedrészét tette az ország területének, kisebb és kisebb lett mindig, de végképpen csak akkor tünt el a föld színéről, amikor a mérnökök megkezdték a Tisza-szabályozást. A Tiszát töltésekkel a medrébe vezették, a vadvizeket lecsapolták és rövid idő alatt eltűnt az az egész különös világ Magyarország térképéről, amely világ a bujdosóké, menekülőké és elesetteké volt. Az ősmagyar oltárokon még miséztek Calvin üldözött papjai és a besenyő vitézek tanyáin bujdosó kuruczok melegedtek a tüz lángjánál. Ez volt az Alföld Bakonyja, amely menedékül szolgált mindazoknak, akik valamely okból száműzték magukat a világból. Száraz télben a körülfekvő vármegyék négy-öt