Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

II. A költő megjelen

ii. A Költő megjelen. A falusi urilak tornáczán vidám társaság üldögél. Nyári alkonyat volt, a napsugarak a jegenyék hegyét aranyozták, amely jegenyék a hosszan elnyúló, poros országutat szegélyezték. A társaság ott a kúria tornáczán abban a kellemetes hangulatban volt, amely a vacsora előtti állapot szokott lenni, feltéve, ha az ember nem gyomorbajos: a konyhában nagy tiiz lobogott, a házőrző komondor hegyező fülekkel ült a küszöb előtt és a lomha alkonyati szellő olykor finom ételillatokat sodort a tornáczra a konyha felől, mig a nyitott ebédlőablakból tányércsörgés hallatszott. Mindez hozzájárult, hogy a naplementében, amely vérpiros palástot húzott a távoli erdős dombok testére, kellőképen gyönyörködhessen a kúria tornáczán mulatozó társaság. Ha még elmondom azt is, hogy egy sarokban jeges dézsa állott, amelyből megnyugtató borosüvegek és savanyuvizes palaczkok kandikálnak ki, semmivel sem kell fölöttébb magasztalnom a