Krúdy Gyula: Petőfi könyvtár 16. A negyvenes évekből (1909)

I. Petrovicsék

I. PetrovicséK. Alkonyattal a mészárszék mögött levő szobácska ajtaja felnyílott és belépett Petrovics István uram. Napi munkájában erősen kifáradva, hátrasimította kezével barna, kemény haját, míg napégette, kemény tekintetű arcza a szokottnál is mogorvább volt. Ruházatát már rendbehozta ; ledobta a véres kötényt, a kopottas székálló kabátot és rendes, zsinóros kaputot öltött magára, mint az magyar nemesemberhez illik. Petrovics István nem volt hiú ember, napközben nem húzódott a durva munkától, dolgozott hajnaltól estvélig a székben és a szabadszállásiak meg voltak elégedve a mészárosukkal. Az úri rendben levők a marhának azt a részét kapták, amelyet szerettek és a szegény pór is hozzájutott hetenként egyszer-kétszer a maga husocskájához. Mondom, Petrovics István nem volt hiú ember, de bizonyos mértékig rátartós volt a mesterségére. A mészárosság ezidőben (1836-ban vagyunk) a mesterségek között majdnem olyan előkelő volt, mint az ötvösség, aminthogy falu-