Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)
I. Petőfi Zoltán születése előtt
24 Petőfi-Könyvtár ban tüntet vissza, mely a rengeteg visszhangjaként egy kiáltásra száz kiáltással felel. „Megbírta szivem e héthónapos fölindulást anélkül, hogy darabokra tört volna, de meg kell vallanom, hogy eltompult, elérzékenyült, elájult. „Mily iszonyatosan rideg a lelki életem! „Az utolsó napok eseményei nyomot nem hagyva pattantak vissza rólam . . . .A nemzetgyűlés levetette ama szép fényes harczi öltözetét, melyet szeptember 11-ének estéjén vett föl, levetette mindjárt másnap és helyette egy vén asszony szoknyájába bujt. ,. — — — S mostan én, ki hat hónappal ezelőtt azt irtain, hogy „nincsen többé szeretett király" s kit ezért a Kárpátoktól Adriáig elvetemült hazaárulónak kiabáltak magyar testvéreim, most én azt kérdezem: hát van-e még szeretett király ? és nem kaczagok. Nem tudom, meddig tart lelkemnek ezen ájulása, de azt tudom, mire ütni fog a bosszú órája, melynek ütnie kell, akkorára visszanyerem tizszerezve, százszorozva és tényező leszek az ítéletnek ama véres napjain, midőn a nemzet elégtételt vesz megtiprott jogaiért, felrúgott becsületéért." Még néhány nap és elhatározza magát a nagy útra, hogy tényező lehessen a haza sorsának intézésében. Megindul a feleségével Erdőd felé. Szendrey Júlia ott marad a szüleinél, aztán elbúcsúznak. Az asszony megaczélozza szivét, mely alatt már