Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

I. Petőfi Zoltán születése előtt

Petőfi Zoltán 21 és szép fényes nevemet pocsétába dobták és meggázolták." Petőfiék kálvária-utja azonban még csak ezután kezdődött. Júniusra kiirták a képviselőválasztásokat és szülőföldjén, a Kis-Kunságban lépett föl, a szabadszállási kerületben. Ellenfelének sikerült a népet föllázítani ellene, úgy hogy Petőfinek menekülnie kellett körükből, mielőtt beszédét elmondhatta volna „Polgártársaim! ti ellenséges kezet emeltetek rám, én baráti kezet nyújtok ti nektek, — irja június végén a vérig sértett költő. — Istenemre mondom, akkor sem haragudtam rátok, mikor engem vadállatok módjára megrohantatok, hogy széttépjetek . . . Majd át fogjátok látni, hogy nagyot vétkeztetek ellenem és magatok ellen . . . akik engem kikergettetek városotokból . ..." Felesége mikor meghallotta, hogy Petőfinek menekülnie kellett, sírógörcsöket kapott attól való féltében, hogy férjét gyávasággal fogják vádolni. Még abban bizakodtak, hogy a választást a képviselőház meg fogja semmisíteni s az uj választáson Petőfi győzedelmeskedhetik. De csalódtak ebben is. Szünet nélkül való szörnyű izgalmakkal teljes élet volt az, mondhatni egy örökös pihenés nélküli hajsza, fölidézve Petőfi egetostromló szenvedélyétől, melynek tüzét a felesége inkább szította, mint oltani igyekezett. Lélekállapotának hű tükre az Apostol, melyet a balsikerű választás után augusztus havában irt. A terjedelmes elbeszélő költemény hőse