Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

Epigrammok

Petőfi Zoltán 159 OROSZ NÉPDAL. Leány, jó ápolónőm, kedves nénikém, Nem tom, mi az, mi történik velem? Mint ki tűzben van, égek mindig én, Nincs nappalom, s nyugalmas éjjelem. Dajka: Keresztet vess magadra gyermekem. Bizonynyal egy mesém ijjeszte meg, — Miket látsz, nemde mostan szüntelen Az alakok sötétek . . . rémesek? Leö«y.-Nem nénikém, mit látok szép alak, Tartása büszke, hogyha megjelen. Mint a mesében egy királyfinak : Ruhája gazdag, bársony és selyem. Dajka Ez bizonyosan maga Luczifer, Vagy a pokolnak egy más ördöge. A félelemtől már a szivem ver, Ha megigézne, lelkem öröme! Z.ea/7}'Nem ördög az, kedves jó nénikém, Szépen beszél, szavai édesek, És a Jó Istent arra kérem én: E szép ifjúnak adjon életet. Dajka: Oh jaj nekem, susog a vén dada, Öreg vagyok és mégis oly szamár! Üres fejem ördögre gondola: Megnőtt a lány, s most szive szivre vár! (1870.)