Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

Epigrammok

Petőfi Zoltán 159 KÍNZÓ GONDOLAT. Egy gondolat bántja most lelkemet, Hogy elfelejtesz lányka engemet. Hogy elfelejtesz s nem lesz senki sem, Ki szánakozik vérző szivemen. S e gondolat mily gyötrő s kínozó, Harap miként egy mérges, rút kigyó. E gondolatnak súlya, terhe nagy, Leroskadok e nagy teher alatt. De ugy-e engem ily kegyetlenül Nem fogsz felejtni, lányka? Egyedül Hiszen te voltál, aki engemet Meghallgatott s nyújtott reményeket. Igen! Mi még itt nékem éltet ad, Mit el nem vittek, ami megmaradt, Az a remény, s hűsítő árnyiban, .Elfáradván, kinyugodom magam. S ha munka után néha nyugodom, Reád fogok gondolni angyalom, Kinél barátom jobb sohsem leszen, Mig tart e földön hitvány életem. (Csákó, 1864 deczember 17.)