Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

X. A temetés

148 Petőfi-Könyvtár szoktak; hiába találja meg a bájos, előkelő leányt, ki hozzá jó volt, s neki reményeket nyújtott: az első alkalommal hűtelen lesz hozzá; a magasban álló ideált, akiért küzdenie kellett volna, elhagyja könnyen elérhető örömökért, melyet közsorsú, műveltségben mélyen alatta álló nők társasága kinált neki. Az erkölcsi megtisztulást csak egészsége árán szerezhette meg. Attól kezdve, hogy tudatára ébredt a veszedelemnek, melyben élete forgott, lassanként magába szállt és visszanyerte munkakedvét is. Ismét irni kezd és verseit ezentúl csiszoltabb külalak jellemzi. Mindazáltal kevés, igen kevés az, amit tőle e kötetbe föl lehetett venni. És amelyeket kiadhatóknak találtam, azokból a költeményeiből is ki kellett hagyni néha egy-egy versszakot, mely külalak, benső tartalom, vagy kifejezésbeli elégtelenségével a különben csinos kezdet és vég között zökkenő átmenet volt s megzavarta volna az összhangot. De ha emigy itt-ott el is vettem valamit a versekből : egyetlenegy, nyilván tévesen leirt sor kivételével („A szerelem" 4. és 6. sora) hozzá nem tettem, vagy meg nem változtattam semmit. A versek nagyobb részét különben minden változtatás nélkül lehetett közölni, és így ez a kis mutatvány mégis csak a valódi Petőfi Zoltánt állítja elénk.