Déri Gyula: Petőfi könyvtár 15. Petőfi Zoltán (1909)

X. A temetés

VII. A temetés. Petőfi Zoltánt november 6-án d. u. 4 órakor temették. „A főváros villámgyorsan megtelt Petőfi Sándor egyetlen fia halálának hirével, s különösen az ifjúság képzeletét keltette föl leginkább, oly nagy számmal jelent is meg a temetésen, hogy a legtulzottabb várakozást is felülmulta" — irja egy egykorú tudósítás — A temetés olyan volt, aminőt Batthyány temetése óta nem látott a főváros. Az irói kar oly tekintélyes számban volt képviselve, mint ahogyan régen nem látták; ott volt Arany Jánostól kezdve a legszerényebb hírlapi munkásig mindenki. A pazarul ékesített gyászkocsit az állami gimnáziumi ifjúság kisérte égő fáklyákkal, — mint amely tanintézetnek utoljára tagja volt a megboldogult. A hosszú menet a nagy közönség élőfala közt vonult a sírkertbe, hol az est csöndjében, mielőtt a hideg göröngyök elborították volna, fájdalomtól megtört hangon Dolinay Gyula búcsúzott el a sírba szállttól. A háznál Réti Gyula joghallgató