Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

Petőfi Sándor költészete 95 igaz és nem művészi, részleteiben igaz lehet és magasabb érdeket szolgálhat. Szépen fejtegeti Macaulay azt a kérdést, mily nehéz igazi nagy költőkre a szabatosság törvényét alkalmazni. (Lord Byron.) Áll ez Petőfiről is. Tudatosan követve egy czélt, nem rendeli alá azt semminek s nem tűr korlátozást sehol. Művei megítélésében magasabb czélját számba kell vennünk. A János vitéz mint népmese rohamosan halad, összezsúfolt és hiányzik az átmenetek természetessége, de részleteiben mesterileg tükrözi vissza a nép naiv gondolkodását, geográfiái fogalmainak zavarosságát, képzelődése túlzásait és meséje nyelvének könnyű folyását. A Salgó sokban visszatetsző, de a lelkület vadságának és egy anarchikus kor kegyetlenségének képe mégis csak fellelhető benne. Szilaj Pistában ellenkezésbe jutnak úr és pór. Az alapeszme tehát bele játszik a költő korának küzdelmeibe. Ugyancsak a kor szenvedélyességével áll összefüggésben az Apostol, mely bármily túlzott, az idealismus becsét nyomatékosan hirdeti. A Széchi Mária inkább a kor irodalmának hatásából eredt. A történelmi epizódok kultusza ébredt fel és terjedt nagyobb mértékben, így lettek költőink figyelmesek a tárgyra, melyet politikai vonatkozásoktól menten, lirailag lehetett felfogni. Petőfi a convulsiók részletes kiszinezése nélkül a szerelem győzelmét mindenek fölött teszi müve súlypontjává.