Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

78 Petőfi-Könyvtár legyen: koldusbot és függetlenség. A dúslakodó függés és ínségben sinlődő szabadság parafrazisa megvan még A kutyák dala és a Farkasok dalában, mely utóbbi költemények tehát szorosan csatlakoznak alapeszmében az előbbihez. A palota és kunyhó sokban emlékeztet a jó báró Orczy Lőrincz kedvelt eszméjére, hogy a nagyság a kicsi kunyhóban születik. — A Világosságot! czimü költemény mélyreható philosophia és erős szkepticzizmus vegyüléke. Dióhéjba szorított Ember tragédiája, a lét titkának megfejtése nélkül. Vérfagyasztó gondolat, hogy az eszmében nincs absolut igazság és az élet czélja ködszövésű, ábrándszerű valami, mit boldogságnak nevezünk. Madách szerint a hit gyógyító balzsama minden bajnak, Vörösmarty szerint a lélek szárnya, vagyis az ideálismus (Gondolatok a könyvtárban), melyhez a sziv melege járul (Csongor és Tünde); Petőfi nyíltnak hagyja a kérdést. Az ember-ben az emberi törekvés kicsiszerűségét, nagynak képzelt értéke jelentéktelenségét festi: hisz oly arasznyi az élet, oly mulandó a lét. Történelmi reflexiói szórványosak; többnyire abban a gyötrő gondolatban találnak egybe, hogy az emberiség története kezdet és vég nélküli vérfolyam. Az általános értékű reflexiókban gyakran subjectiv felfogás vagy vonatkozás vegyül. Az Utolsó alamizsna pessimistikus kiszinezése a költő sorsának, a Koldus sírja a hazáért küzdött hősének. Nyíltabban vonatkoztatja a „Felhők" czimű költe-