Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

76 Petőfi-Könyvtár mi lenne sikere? Sínylődik a nyelv terhes rabbilincsenMiért nem születtem ezer év előtt), a haza szomorú állapota — minden biztató remény nélkül, társadalmi osztálykülömbség, az uralkodó léha öntudat, a szivében érzett ür és vágyai meddősége és végül némely részben egyes irók (Shelley, Heine, Lenau) okvetetlen befolyásolták Petőfi kedélyét. Korán ébred a pessimismus benne; első symptomája a halálvágy, halálsejtelem (Halálvágy, Temetőben). Később azt érzi, hogy az élet örömtelen, a világ hálátlan, az ember rossz, gyáva, alázkodó (.Élőhalott, Szivem, te árva rabmadár, A világ és én, stb.). Majd: „meggyilkoltatott a hit, remény és szeretet; a csillagok Ábel vére cseppjei" (Téli éj) és a magyar nemzet sorsa is csak gonoszság műve (Isten csodája). Szertelen már a pessimismus az Utolsó emberben és Álmaimban. Rokon hangulatu ezekkel „Az örüli" czimű költeménye, melyben egy lázas agy megdöbbentő viziói, a csalódott sziv véghetetlen keserűsége és gyötrelmei vannak iszonyú humorral festve. Laza szerkezet, ijesztő ellentétek, meglepő hasonlatok, szabálytalan versalak jellemzik e költeményt, mely mindannak daczára, hogy nincs meg a lélektani igazság benne, a legnépszerűbbek közé tartozik* valószínűleg éppen túlzásainál fogva. A pessimismus egészen rendszer-jelleget ölt a „Felhők

u nevezet alá foglalt versikékben. Itt már határozottan a sziv üressége és a visszautasított