Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

III. Petőfi költészetének tartalma és aesthetikai méltatása

Petőfi Sándor költészete 51 szülők akarata ellen is létesül (Birorn végre Juliskámat) és a költő királyul érzi magát, birva Juliskában „szive arany koronáját". Bensőbb érdeket nyer a szivek eme története, hogy minden mozzanata dallá olvad fel és minden dal közvetlen benyomás szüleménye. Innen ezen lírának oly gazdag szinváltozata: szelid, merengő, majd szenvedélyes, lángoló; napfényes és ködös, s az ábrándok holdvilági ezüst-szövedékére rá-ránehezül a harag-felleg árnyéka. {Erdőd, május 17). Kevesebb ellenkezés, kevesebb viszontagság lényegesen megváltoztatta volna ezen dalok alapszínét; több lett volna bennük a holdvilág és könny, de kevesebb az igazság üdesége. Petőfi szerelmének Júlia iránt, eltekintve mindama szellemi tulajdonoktól és külső bájaktól, melyekkel a leány lebilincselte, még valami rejtett, mélyebben fekvő oka volt, amelyet a költő elég világosan sejtet. Az ország viszonyai úgy fordultak, hogy a szabadságharcz kitörése nagyon közel volt várható. Petőfi tisztán látta jövendő sorsát: halálát a csatatéren. Fogadkozott reá és végzete megmásithatlanul állott előtte. Oly nőt keresett tehát, ki ezt a gondolatot megbírja, ki ebben őt erősíti s a biztosan bekövetkezendő veszteséget a római nő nagy lelkével viseli majdan el. Júliában megtalálta az erőt, azért imádta annyira. *) *) Ez a sas a te lelked, kedvesem ! Kedélyed gyermek, szived asszony és lelked férfi . . . (Három madár

) 3*