Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)
II. A népiesség
Petőfi Sándor költészete 31 egyszerű nyelv és egyszerű kifejezés, belformai szabatosság, népies (nemzeti) rythmus és a népéletet érdeklő tartalom. Mielőtt arról szólnánk, mint szerepelnek e sajátságok Petőfi költészetében, egy rövid megjegyzésre kérünk engedelmet. Nem minden költői műfaj alkalmas arra, hogy népies legyen. Ódát a nép nem költ, tehát lényegileg nincs népies, sem nép számára irt óda. Tragődiát sem költ ugyan a nép, mégis van népdráma, melyet a nép is megérthet. Azonban a népdrámát nem olvasásra irják és nem is a tragődia nyelvén, holott ha az ódát megfosztjuk nyelve fenségétől, nem lesz óda többé, hanem esetleg olyas megható vagy bús, panaszos ének, minő a kurucz költésben elég akad. Ha tehát Petőfi költészetében a népies elemet keressük, ódái (szerelmi vagy hazafias), allegorikus költeményei teljesen kivüle esnek a kutatásnak, bár igaz, hogy forradalmi költészetében az ódai hevület közben meg-megcsendül a népiesség. A népköltés nyelve egyszerű, közvetlen, könynyen érthető. Az értelmesség a képzeletre és érzelemre egyaránt hat. így pl. világosan, közvetlenül festi a lelki állapotot: Érted vagyok rózsám beteg, Löl a mindennapi hideg, Érted bizon nem is csuda, Mert te szép vagy, gyönge rózsa. (Kriza, Vadrózsák, 190. I.)