Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

I. Petőfi egyéniségének megalakulása. Mikép nyerte egyéniségétől költészete színezetét?

Petőfi Sándor költészete 23 Józan, hazafias érzelmű, munkás, becsületes, istenfélő, jólelkű nép voltak az öregek; közepes mértéket mutat minden tulajdonságuk. Lehet, hogy több rejlett lent a mélyben, de kor és viszonyok nem kedvezvén, nem fejlett ki a lélek virága. Ha a genie öröklött vonását nem fedezhetjük is fel Petőfiben, lelke alapszíne szüleinek reá általszállott kincse. Anyjától az érzelem mélysége, tisztasága, istenfélelem,*) apjától erős akarat, egyenesség, a függetlenség szeretete, dacz és indulatosság**) maradt reá. A magáról adott jellemzés találó: „Tiszta e kebelnek mélye, Égi kéz lövelt beléje Lángokat; És e lángok szüzén égnek, Szent oltárul az erénynek El nem romlott sziv alatt. Mint a róna, hol születtem, Lelkem útja tetteimben Egyenes : Szavaimmal egy az érzet, Czélra jutni álbeszédet Tétovázva nem keres." (Én.) Az „egyenesség" és „belső láng" ritka és csodás véralkattal egyesül. A kholerikus szívósságának *) Bolond Istók. **) „Szent Dávid hárfájára sem hallgatok" . . . Lánggal égő teremtette ... „Ki néha magával nem birt! Kinek ez volt a neve egykor mindenkinek ajkán : Haragos Petőfi . . (A haraghoz,)