Somogyi Gyula: Petőfi könyvtár 14. Petőfi Sándor költészete (1909)

IV. Leíró, elbeszélő költészet, dráma. Petőfi irodalmi hatása

100 Petőfi-Könyvtár nyával, nyers szólamokkal palástolták a sivár kedélyt, üres szivet. Még Arany is megdöbbent. A szatira fegyverét használta ellenök. . . . bundára hasalván, Pislants a lányra egy laposat csalfán, Fújjad a tilinkót szedtevettés szájjal. " " (Poétái recept.) Az őszinteség sem maradt kellő határok közt az epigónoknál. Ami Petőfinél közvetlen és igaz, az náluk keresett és színlelt. Ami a mesternél formai könnyüség, az a híveknél lazaság. Petőfi képzelete nem szárnyal fent, magasan, a bizonytalanságban, a szférák ködvilágában, hanem alant marad a való körében, hogy fokozott jellemzetességgel alkossa meg az ember és természet képét. A sok út között, melyen a költők az eszményt kifejezésre juttatják, ez a legnehezebb, mert mélységek közt vezet el. Csak valamivel több egyéniesség — és költőietlen az alkotás; csak valamivel több általánosság — és puszta absztrakczió lesz a költemény. Hogy Petőfi követői közül nem egy szédült bele a mélységekbe, az könnyen hihető. Ami azonban utánozhatlan maradt: az Petőfi élete és költészetének viszonya életéhez. Külsőségekben itt is utánozták; lábra kapott a szilaj költői élet, de maga az élet a költészetre nézve meddő maradt, vagy, mint Goethe egy sivár életű költőről találóan mondja: . . . das Leben zerrann, Wie die Dichtung. Züllött élet, züllött költés.