Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 63 ihlete a természet megelevenitésében, megszemélyesítésében határt s akadályt nem ismer. A föntebbi hat soros idézet olyan, hogy az a világirodalomban senkitől sem, csak Petőfitől telhetett ki. 6. De Petőfi lelki válságának van még egy másik, az előbbieknél jóval kényesebb oka is. A fiatal költő, aki példátlan gyors rohammal hódította meg a hazai közönség kegyeit, a szerelem harczmezején nem válik be hasonló nagy hódítónak, sőt úgy látszik, hogy ezen a síkos területen némi balszerencsével kísérletezik Mennél zordabb hányatásokon vergődött át már diákéveiben, annál forróbb epedéssel vágyódik a boldog szerelem révében kikötni, és így abba a könnyen érthető tévedésbe esik, hogy szerelmi szomjúságát a föllángolás egy-egy pillanatában mindjárt igazi szerelemnek tekinti. Azt hiszi, hogy hevesen udvarló versekkel meghódíthatja egy bájos uri leányzó (Mednyánszky Berta) szivét és lobbanékony képzeletétől ragadtatva egyenesen belerohan a kikosaraztatásba. Igaz, hogy rugalmas ifjú lélekkel könnyedén túlteszi magát képzelt szerelmének szertefoszlásán, de azért titkon, szivének rejtekén, bizonyos benső vereségérzéssel kerül ki a fölösleges szerelmi kalandból. Ez az, ami erősen disharmonikus rezgésbe hozza lantjának minden idegét és eddig nála teljesen ismeretlen, tépett, szakgatott futamokban („Felhők")